A játék hosszú ideig csupán egysíkú volt. Olyan tér volt, amely csak a versenyre épült, nem pedig a kapcsolódásra. Azért játszottunk, hogy nyerjünk, hogy a teljesítményben felülmúljuk egymást, nem pedig magáért a játék élményéért. És a technológiánk is ugyanerre épült.
A teljesítményt ünnepeltük, de figyelmen kívül hagytuk a személyiséget. Keveseket engedtünk be, sokakat pedig kizártunk.
Ennek a korszaknak most vége.
Ma már a játékok – akárcsak azok az emberek, akik játsszák őket – többdimenziósak. Nem azért játszunk, hogy versenyezzünk, hanem azért, hogy összekapcsolódjunk. Nem azért játszunk, hogy meneküljünk valami elől, hanem azért, hogy kifejezzük magunkat. A játéktérnek olyan helynek kell lennie, ahova mindenki tartozhat.
Itt lép képbe az Evnia.
Újradefiniáljuk, mit jelent ma játékosnak lenni. A modern életstílus visszatükröződése – ahol a befogadó atmoszféra és a technológia minden típusú játékost erővel ruház fel.
Mivel a játék nemcsak a nyerésről szól, hanem a valahová tartozásról is.
